Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-01-01 / 1. szám

"Emeljétek fel szemeiteket és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra." (Ján. 4:35)

Ősszel szeretek Missziszipi és más déli tartomány fóútjain autózni és nézni a szép. fehér gyapott mezőket. Az őszi betakarításkor ezek a gyapott mezők nemzedékek óta egyforma szépek. Csak a termelés és a szedés módja változott. Késő télen kisebb, nagyobb terület látható itt-ott, amelyen szorgos munkások nem szedték le a termést. Ez a látvány mindig szomorúságot okozott nekem.

Aztán emberi közösségekre gondoltam, falvakra, városokra, emberekre, akiknek olyan nagy szükségük volna Krisztusra és sokféleképpen keresik is a segítséget. És megvan a mód. ahogy el lehetne érni őket: tanítással' az Ige pí édikálásával, zenével vagy egy levéllel, egy mosollyal, meleg kézszoritással, egy szíves tettel, testvéri szeretettel. Ha használnánk képességeinket, melyeket Isten megadott nekünk, különleges, nagy áldások aratói lehetnénk a másokért való szolgálatban. Örülnének az angyalok, az idvezültek szaporodnának az Isten országában és miénk lenne a jó lelkiismeret nyugalma.

IMÁDKOZZUNK: Édes, Mennyei Atyánk, csak ez a nap, csak ez az óra, csak ez a pillanat a miénk. Segíts, hogy úgy használjuk időnket, hogy a másoknak való szolgálatban dicsőítsünk Téged. Jézusért kérünk. Ámen.

— Számomra a ma az a nap, amelyen Istentől kapott feladatomat kell végeznem. —

Del Aven (Oxford, Mississipi)

SZERDA. FEBRUÁR 2

Olvassuk: János 4:31-8