Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-01-01 / 1. szám

“Út lesz ott és a szentség útidnak hívatik(Ézsaiás 35 8)

Egy út fut a parton, húsz lábnyi magasan Flander-földjévei vízszintesen. Egy fagyos vasárnapi reggelen sebesen hajtottunk rajta. Nemsokára az útnak egy olyan szakaszához érkeztünk, ahol a jég láthatatlanul és veszélyesen terült el a vékony vízréteg felszíne alatt.

Kis katonai kocsink elkezdett csúszkálni és hamarosan az út oldalán kellett fékeznünk, mert lementünk róla. A húsz lábnvi szakadék egészen közel volt és a halál torkában éreztük magunkat.

Lassú, veszéllyelteli másodpercek után. a kocsi lassan irányíthatóvá lett. Percekig nem tudtunk szóhoz jutni, sót még egymásra nézni sem. De ime igaz volt: valóban megmenkültünk.

Tanultunk ebből a felejthetetlen élményből. A kocsi kormányozható volt, míg jeges eső nem esett. A jég volt az. ami miatt nem tudtuk irányítani. Ebben a helyzetben a vezető hatalma a kocsi felett elégtelen volt.

Lelki éberségre és jobb Istenre figyelésre van szükségünk, mert csak ez vezet bennünket annak felismerésére, hogy emberileg oly sok korlát áll előttünk hogy életünket teljesen át kell adni Isten irányítása és ellenőrzése alá.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Atyánk, oltamazz bennünket minden útainkon, legyen az ló vagy rossz. Segíts, felismerni azt, hogy Te készítettél számunkra egy utat. amelyik a szentség útja. A Jézus érdeméért kérünk. Amen.

— Jézus igy szólt, “Én vagyok az út;“ és ez az egyetlen út a mi számunkra. —

CSÜTÖRTÖK. FEBRUÁR 3

Olvassuk: János 14:1-7

Lacy Patrick (Antwerp. Belgium)