Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-01-01 / 1. szám

"Mindenütt nyomorgaiiaiunk, de meg nem szoríltaiunk; Kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk.” (II. Korinthus 4:8-9)

Nyaralónk mellett van egy szép magas fenyőfa. Egyszer viharban kimentem és kezemet a fa törzsére téve figyeltem, miként hajladozik elöre-hátra a nagy szélben.

A fa küzdelme eszembe juttatta Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt levelét. Ez a fenyőfa sok vihart átvészelt már: havat, jeget, záporesót; bizonyára rovarok is rágták gyökerét. Mégis, mindcennek ellenére, megállta helyét azok között a körülmények között, melyekben élnie kellett.

Amint a fa szilárdan bele van gyökerezve a drága anyaföldbe, mi is ugyanúgy vagyunk belegyökerezve Krisztusba. Ez tesz képessé bennünket arra, hogy szilárdan megálljuk a helyünket az életben minden körülmények között: hajladozunk, de nem törünk le, hozzáigazodunk a körülményekhez és változunk, de mégis szilárdan megállunk meggyőződésünk amellett. Pállal együtt mi is elmondhatjuk hogy mindenre van erőnk Krisztusban, aki megerősít.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, köszönjük, hogy Krisztusba gyökerezve. — Képesek lehetünk arra, hogy minden körülmények közölt megálljuk a helyünket. Erősíts bennünket, mikor félelem tölti el szívünket és mikor nehéz megtalálni a helyes utat. Segíts mindig megéreznünk, hogy életünk erőssége Krisztus Amen.

— Krisztus az én erősségem az élet küzdelmeiben. — Mundt H. Dániel (Duluth, Minnesota)

VASÁRNAP. JANUÁR 23

Olvassuk: II Korinthus 4:1-12