Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ. JANUÁR 24

Olvassuk: Zsidók 11:32 - 12:2

“Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vein, más az arató." (János 4:37)

A nyitott Bibliával a kezemben csendben elmélkedve, kerestem Isten akaratát, hogy mi legyen igehirdetésem alapigéje. A.kkor akadt meg szemem a fenti igén

Sokan bosszú éveken át hűségesen munkálkodtak Isten szőlőskertjéberi anélkül, hogy munkájuknak különösebb eredményét látták volna. Úgy éreztem, hogy a fenti ige adja meg erre a választ, — ugyanakkor új reményt és energiát ad nekünk is arra, hogy folytassuk Isten országa építésének a munkáját, tudva azt, hogy munkánk nem hiábavaló.

Az is előfordulhat, hogy nem használjuk fel az alkalmat arra. hogy valaki másnak a vetését arassuk. Talán többet kellene törődnünk azzal, hogy arassuk, azoknak a vetését, akik előttünk munkálkodtak. Nem szabad cserbenhagyni őket, mert Istennek akkor vagyunk hűséges munkásai, ha együtt vetünk és aratunk Vele.

Mindnyájan ismertünk embereket, akiknek élete, szavai és tettei még most is bennünk élnek, bár ők már az örökkévalóságban vannak. Úgy érzem, hogy a mi szent kötelességünk az ő hitük vetését aratni.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk segíts, hogy a szeretet és megértés mágiát tudjuk mindig vetni.' Segíts abban is, hogy a mások hitének és munkáidnak az aratói lehessünk Te irányíts abban is, hogy a legjobb magvakat tudjuk elvetni azért, hogy mások hűségesen arathassanak. Ámen.

— Ki vetette a magot az én lelki aratásom számára? — Cannan Mabel (Tunbridge Wells. Anglia)