Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-01-01 / 1. szám

“Mert a törvény vége Krisztus, minden hívőnek igazságára (Rómabeliekhez 10:4.)

Állampolgári köteléssegeink egyike, hogy ha szüksége van ránk a bíróságnak, peres vagy bűnügyi esetekben, az ítélő bizottság tagjai legyünk. Engem is behívtak és egy bűnügyi eset tanácsának 12-ik tagjaképpen ítélkeznem kellett

Nem volt könnyű feladat. A keresztyén ember lelkiismerete érzékenyebb, mint a világi emberé. A Biblia felfedi óemberunket és látjuk önmagunkat vétkeinkkel és fogyatékosságunkkal. Bennünk is meg van a bűn csirája, de az Úr segítségével uralkodunk rajta. így sajnáltam a vádlottat, akin erőt vett a bűn és engedett a kívánságnak.

Igyekeztem, hogy tárgyilagos legyek, amire fel is szólítottak bennünket a tárgyalás kezdetén. A törvény értelmében ítélkeztem, mert ez volt a kötelességem, de láttam a vádlottat is gyengeségében és elesettségében.

Egy óriási ítélő termet láttam lelki szemeim előtt, ahol mindnyájan ott leszünk, akik eddig éltek, most élnek és ezután élni fognak. De ott lesz a mi Megváltónk is. Aki kereszthalálával felmentett Téged is. engem is. mindnyájunkat, akik hiszünk Őbenne, az utolsó ítélet alól.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, köszönjük Neked Szent Fiad, Aki megmentett minket a bűn és halál rabságából. Kérünk segíts meg bennünket, amikor harcolunk óemberünkkel és kérünk, emelj fel, amikor elesünk. Ámen — Amikor ítélkezem embertársam felett, gondolok-e bűnös mivoltomra? —

Tomcsányi Ödönné (Fresno. California!

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 20

Olvassuk: Rómabeliekhez 7:12-25.