Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-01-01 / 1. szám

“Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond ..." (Ésaias 52:7)

Egy kedves öreg barátnőm, aki egyedül él, egy éjszaka elesett és eltörte a csípőjét. Hosszú órákon át a padlón feküdt. Végre, amikor reggel lett, lépések zaját hallotta. Egy aggódó szomszéd értesítette a rendőröket, akik az ajtó zárját feltörve, behatoltak lakásába. Mily nagy öröm volt számára, amikor kétségbeesett állapotában meghallotta a rendőrök lépteit.

Hasonlóképpen, “mily szépek" a postás lábai, aki bizonytalan várakozás után, szülőktől vagy gyermekektől hozza a várva várt hírt. Vagy mily örömmel hallja egy beteg vagy magányos a lelkész lépteinek dobogását, amikor látogatóba jön az evangélium és imádság vigaszával.

Talán ma is vár ránk egy magányos szomszéd, egy öreg barát, akinek a számára áldás lenne, ha hallhatná lépteink zaját. Ne késsünk azért, keressük fel őket. Amikor Jézust megkérte a százados, hogy jöjjön, segítsen a szolgáján. Megváltónk azonnal készen volt. “Elmegyek és meggyógyítom ót mondotta.” (Máté 8:7).

M ily sok lépést teszünk világi dolgok érdekében és mennyit késedelmeskedünk. hogy a betegek vagy magányosok meghallják lépteink zaját.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, kérünk világosítsd meg elménket, hogy észrevegyük az emberi nyomorúságot és segíts bennünket, hogy lábaink az irgalom és szeretet küldetésében is iárianak. Megváltónk nevében imádkozunk, Aki így tanított bennünket imádkozni: “Mi Atyánk, Ki vagy a mennyekben . . .” Amen.

— Valakinek ma is szüksége van lépteim dobogására. — Temple M. Claude (Decatur, Illinois)

PÉNTEK, JANUÁR 21

Olvassuk: Ésaiás 52:7-10