Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-01-01 / 1. szám

"Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez." (Máté 13:44)

Nagy zavarban volt a külföldről hazatérni akaró hölgy a repülőtéren az útlevélvizsgáló hivatalnok előtt. Hiába kutatott a táskájában az útlevele után, nem találta. "Mit csinálsz, ha nincs meg az útleveled?” — kérdezte a társa. “Fogalmam sincs: Vajon hogy tudok hazajutni útlevél nélkül?” Szinte a sírásig kétségbe volt esve.

“Nagyon sajnálom — szólt a hivatalnok — legyen szives hátrább lépni.addig, amig meg nem találja a dokumentumot. Senki sem hagyhatja el az országot anélkül.”

A hölgy valóban nehéz helyzetben volt, egy idegen országban, útlevél és személyazonossági igazolvány nélkül. Komoly bajba kerülhet és még az élete is verszélyben foroghat.

A történet azonban jól végződött. A megafonon keresztül egyszercsak azt hallotta, hogy az útlevele a jegykiadó hivatalnoknál átvehető. Visszatérhetett tehát hazájába minden nehézség nélkül.

Nem ilyen szerencsések sokan, akik átutaznak az életen. Istennel nem találják meg a kapcsolatukat, nincs kezükben az “útlevél,” amibe Jézus vérének az örökéletre szóló pecsétje van beütve, így nem juthatnak át a kapun, ami az örökéletre, a mennyei hazába vezet.

Elveszett útlevél. Csak Jézus Krisztus adja vissza nekünk a “pecsétes írást.” Ez a mi drága kincsünk, amiért minden odaadható.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, oly könnyű szem elöl téveszteni Téged ebben a zűrzavaros világban. Kérünk, nyisd meg szemünket, hogy lássunk. bocsásd meg könnyelműségünket és növeld bennünk a felelősségérzetet. Vezess az életre bennünket. A Jézusért. Ámen.

KEDD, JANUÁR 18

Olvassuk: Máté 13:44-52.