Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-03-01 / 2. szám

VASÁRNAP. ÁPRILIS 24

Olvassuk: János 15:11-17

"Nem mondalak többe titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az Ő ura: titeket pedig barátaimnak mondottalak, mert mind azt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam nektek. ” (János 15:15)

Az iskolában minden rosszul ment körülöttem. A gyerekek olyan arccal ültek a padokban, mintha megvertem, vagy megbántottam volna őket. A tanítási tervet naponta változtatni kellett valami miatt. Semmit sem tudtam befejezni, máris 4-5 újabb feladat várt rám és én fáradtan, kedvetlenül végeztem őket. Még a legkedvesebb órák, mint az ének és bibliai történetek tanítása is átkerültek az “örömcsinálni” oldalról a "jaj-de-nehéz” órák közé.

Akkor olvastam a fenti igéket. Megértettem, hogy Jézus hogyan lát engemet és elébe vittem minden bánatomat, zavaromat, sikertelenségemet. Szinte éreztem jóságos kezét a vállamon és hallottam a hangját: "Veled vagyok." Nem veszem el a nehézségeket, de segítek hordozni. Nem ígértem én nehézség nélküli életet. Talán még több feladatot bízok rád, de erőt adok hozzá és gyönyörűséget bennük. Nem engedem, hogy elmerülj a keserűségben. Megmoslak és arra hívlak, hogy élj és növekedj Bennem.

IMÁDKOZZUNK: Köszönöm Atyám, hogy Jézus szavára megváltozik minden, hogy hű barát áll mellettem, kit csak hívnom kell és siet hozzám Ámen.

— Élünk és növekedünk-e, vagy csak küszködünk keserűen és eredménytelenül? —

Kelley Clegg (Locust Fork. Alabama)