Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ \PKI1 IS 25 Olvassuk I Kor 151-11

"Ügy szerette Isién a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta. hogy valaki hiszen Őbenne el ne vészén, hanem örökélete legven ” (J á n. 3 16)

Egy szabadgondolkozásu lelkészt egy este haldoklóhoz hívtak. A félelemmel gyötrődő beteg segítséget várt tőle, mert nem tudott az örök Bíró elé menni. A pap kedvesen, emberi módon biztatni kezdte: "Nincs mitől félnie, hiszen ön mindig tisztességes. Isteni félő. ióratörekvó asszony volt."A haldokló elgyötört arccal elhárító mozdulatot tett. A lelkész újra próbálkozott. “Isten szeretet." Szavai nem látszottak segíteni. Látva a szenvedést, a lelkész egy anyjától sokat hallott énekbe kezdett: "Rut volt szívem, sötét, de Jézus oda betért. És megmosott a vér. már szívem hófehér Ott járok majd tudom a színarany utón. Óh micsoda nagy szeretet, lemosta bűneimet.”

A haldokló hallva az eneket elcsendesedett es kérve nyújtotta ki kezét a lekész felé. Ó látva a várakozó arcot, kissé akadozva, mondani kezdte, amit gyermekkorában annyit hallott hivő anyjától: "Jézus helyettünk halt meg a kereszten. Az ő vére igazzá tesz Isten előtt." És olvasta az evangéliumot. Az asszony megbékélt arccal átment a halai küszöbén. Vasárnap a szószéken mondta el megrázó élményét s igy fejezte be: Az evangélium nemcsak az asszonyt segítette be a mennybe, hanem engem is, és mostantól fogva csak Krisztusról, a megfeszítettről fogok prédikálni.

IMÁDKOZZUNK. Uram. add a hit bizonyosságát, hogy Jézus meghalt értem is. Ámen

— Az életet még csak álkínlódhatod Jézus nélkül, de a halált semmiképen nem. —