Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Lukács 24:36-43 t

. . nem mertek hinni örömükben, és csodálkoztak.” (Lukács 24:41) (Új ford).

Húsvét nekem mindig az öröm különös ideje volt, de most a feltámadott. Megváltó jelenléte az életemben mélyebbre ható áldás a számomra. Megadatott nekem az a kiváltság, hogy járhattam ott, ahol Jézus járt. A kertben, a sír előtt állva hallottam az angyal beszédét: “Nincs itt: feltámadott!” (Máté 28:6). Amint csoportunk egyik tagja énekelni kezdte: “Feltámadott Úrnak szolgálok,” megrendítő örömet tapasztaltunk, mely úgy megtöltötte szívünket, mint még soha azelőtt.

Amint megszemléltem Golgotát és a kertben lévő sírt, sokkal valóságosabban értettem meg, hogy az a gyermek aki Bethlehemben született, az szenvedett és meghalt értem a kereszten. Az út Bethlehemtől Jeruzsálemig csupán hat mérföld, de a szeretetnek e mérföldjei, melyet a Megváltó járt meg ezen a földön, ma is hatalmasan érinti meg világunkat, a huszadik században is.

A húsvét öröme segítsen minket abban, hogy az ö útját mi is hűségesebben járhassuk, amint az ő erősítő jelenléte vezet és támogat minket.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Mennyei Atyám, köszönöm Néked a Te Fiadat, Aki a szeretet életét élte közöttünk, Aki meghalt értem és Aki feltámadása által örökéletet ad nékem. Segíts, hogy én is szeretni tudjam Őt, szolgálván őt napról napra. A feltámadott Úr nevében, Ámen.

— “Mivel ő él, szembe nézhetek a jövővel.” —

Betty W. Brunson (Louisville, Kentucky)

KEDD, ÁPRILIS 12