Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-03-01 / 2. szám

"Még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz. hasonlókká leszünk Őhozzá.”(I. János 3:2)

Hosszú, kemény telünk volt. Egynap mégis kimenten, hogy egy kis friss levegőt szívjak. Hideg szél fújt, amint egy rövid sétára indultam. Házunktól nem messze egy bokrot vettem észre: aranyeső volt. "Milyen különös — gondoltam magamban —, hogy ezek a száraz ágak magukban rejtik azokat a gyönyörű élénk sárga virágokat! Most a tél jeges börtönének a foglyai, de vajon kinyilnának-e, ha bevinném őket a melegre?”

Néhány ágat letörtem és hazavittem Feleségem vízbe tette őket. Egy pár hét múlva szép sárga virágcsokor ékesítette asztalunkat.

"Még nem lett nyilvánvalóvá — mondja János —, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk őhozzá." Gyakran minket is börtönben tartanak az élet nehéz körülményei. Mégis hinnunk kell Krisztusnak az ígéretét, hogy egyszer Hozzá hasonlók leszünk. Amennyire lehetetlennek tűnt, hogy azok a látszólag élettelen ágak kivirágozzanak, ugyanolyan nehéz nekünk elképzelni azt, hogy ha Krisztusban maradunk, akkor egy dicsó napon mi is Hozzá hasonlókká leszünk. De Isten igazat mond.

IMÁDKOZZUNK: Mikor életünk a csüggedés jeges börtönében van. segíts drága Urunk, hogy a Te nagy szereteted melegét érezve, új remény ébredjen bennünk. Ámen.

— Ha Krisztus, velem van, új élet melege járja át egész lényemet. —

Wood Herbert (Toronto, Ontario, Canada)

SZERDA. ÁPRILIS 13

Olvassuk: I. János 3:1-3