Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-03-01 / 2. szám

Olvassuk: 24-ik Zsoltár.

"Az Űré a föld és annak teljessége, — a föld kereksége és annak lakosai.” (Zsoltárok könyve 24:1)

Egyik reggel kutya ugatásra ébredtem és ingerülten ugrottam az ablakhoz, hogy kutyánkat alaposan lehordjam, mert nem hagy aludni. De amint az ablakhoz léptem lélegzetem elállt az elém táruló látványtól évS egy szót sem tudtam szólni . . . Ugatásról, kutyáról, szidásról: mindenről megfeledkeztem és szívem Isten magasztalásával telt meg. Csodálatos napfelkelte tárult elém, — lenyűgözve meredtem meg előtte, és némán hálát adtam Isten keze-munkájának utolérhetetlen szépségéért...

— A mindennapi élet sodró rohanása, — a túlfontosnak tartott apró-cseprő gondok-bajok annyira igénybe veszik időnket-energiánkat, hogy nem veszszük észre Isten világának csodálatos szépségét: nem látjuk a kék eget, nem halljuk a madarak dalát, nem csodáljuk meg a virágok szinpompáját. Vagy negyven évvel ezelőtt találóan mondta egy barátom: az autón járó ember nem veszi észre milyen szép az útszéli ibolya... A vakság ellen csak úgy lehet védekezni, ha minden napunkat Istennek való hálaadással kezdjük.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, Atyánk, bocsásd meg vakságunk, balgaságunk, hogy kegyelmed, szereteted, hatalmas kezed alkotásainak csodálata helyett kicsinyes földi bajokra szegezzük tekintetünk. Óh, kövyörgüink, áldj meg bennünket azzal, hogy megnyitod szemünk a látásra, s panasz helyett örömmel, hálaadással telik meg szívünk. Ámen.

— Isten társaságában minden napunk örömteli. —

Purviance Mable (Wyoming)

MÁRCIUS 23, KEDD.

— 25 —