Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-03-01 / 2. szám

MÁRCIUS 15, HÉTFŐ.

Olvassuk: Zsolt. 51:1-10.

"A nép. amely sötétségben ül, lát nagy világosságot és akik a halálnak földjében és árnyékban ülnek, azoknak világosság támad. (Máté 4:16)

Beköltöztem az Intézmény épületébe, ahol megelőző segítséget igyekeznek nyújtani a kábító-szert már kisebb-nagyobb mértékben használóknak. Valahogy különböző itt a levegő. Valami természetfeletti szépség érezhető, ami mégis valóságos és reményteljes. Nagyon sokszor belekiáltottam már a sötétségbe: Isten, Isten, ha van Isten, segíts engem.

15 éves koromban kezdtem használni kábítószert (Drug) és ragaszkodtam hozzá, hogy én tudom mit csinálok. 23 éves koromban elvesztettem gondolkodó értelmemet az LSD-től. Mint prostituált szerepeltem a rendőri nyilvántartásban mialatt heroint szedtem. Testem var-sebes volt a borotvától és sokszor közelről érintett a halál. De ezek a Centerben levők olyan emelkedet lelkíiek voltak, szeretetükkel nagyon vonzóak. Tettetés nélkül bevallották, hogy ők is voltak úg>, ahogy én, de Krisztus szeretete és hatalma szabaddá tette őket.

Hallottam eddig katholikusokról, protestánsokról, de soha nem hallottam ilyen személyes testvériségről. Végül elismertem, hogy próbáltam már minden egyebet és hogy most először imádkoztam: Jézus, ha valóság vagy és Te segítetted azokat a többieket, segíts engem is, mert én sokkal nagyobb szennyben vagyok, mint ők voltak.

A Bibliát soha sem nyitottam ki azelőtt, de ezen a napon elolvastam a textusban levő Igét. És életem reménytelen sötétségébe Isten dicsőséges fénye áradt.

IMÁDKOZZUNK: Köszönöm, Jézus, hogy valóság vagy s hogy éppen akkor érzem ezt, mikor a legnagyobb szükség van Rád. Ámen,

Leslie Ellen Morse (California) — 17 —