Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Máté 6:19-24.

"Senki sem szolgálhat két Urnák, mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti (Máté 6:24)

Néhány gyerek felváltva utazott a magas játékvasuton, amely 20 métert szaladt a földtől körülbelül 3 méter magasra felemelt vezeték segítségével. Figyeltem, ahogy egy 10 év körüli vak kisleányt segítettek játszó társai felülni reá és elindulni. Mikor fent ült, erősen megragadta mind a két kezével a “T” alakú rudat s aztán siklott tova az élvezetes útra.

Nem ez történik-é velünk is? Nem látjuk szemünkkel az erőt, ami felemel és fenntart bennünket. Azt sem tudjuk megmondani, hová, milyen messze utazunk az életben, de ha nem kacsingatunk két felé, ha nem vagyunk két szívű emberek, ha odaadjuk magunkat Isten irányítása alá ö velünk lesz minden mi útunkon. Két Úrnak szolgálni — teljes szívvel az egyiknek is, a másiknak is — nem lehet. Az egyiktől el kell szakadni, hogy egészen a másiké lehessünk. Míg a pénz-szerelme, az élvezetek hajhászása, testi gyönyörök kötöznek, addig nem kötözhet magához az Isten. Sokszor a megvetésig, a világ Urának, a Sátánnak és minden bennünk levő részének, a bűnnek gyűlöletéig kell elmennünk, hogy Mesterünk szeretetében hijjával ne találtassunk. Vegyük komolyan az Ür Jézus szavát!

IMÁDKOZZUNK: Segíts minket Urunk, hogy hagyjuk el a büszkeséget, kapzsiságot, félelmet, képzeletet és bármit, ami közénk és céljaidnak engedelmeskedésünk közé áll. Jézus Krisztusnak, a mi Mesterünknek nevében kérünk. Ámen.

— Aki az ég és pokol között hintázik, mindig a pokolba pottyan. —

Kenneth E. Bell (Vancouver, B.C.)

MÁRCIUS 16, KEDD.

— 18 —