Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-03-01 / 2. szám

Olvassuk: 2 Korinthus 4:1-18.

"Azért nem csüggedünk el; sőt ha a mi kölső emberünk megromol is, s belső mindazonáltal napról-napra megújul (2 Kor. 4:16)

Pál apostolt, az ő csodálatos megtérése után, Isten elhívta és felhatalmazta a legszebb missziói munkára: az Ur Jézus nevét hirdetni.

Amint figyelemmel kísérjük munkásságát, azt látjuk, hogy szilárd elhatározással meg is kezdte ő a munkáját. Azonnal prédikálá a zsinagógában a Krisztust, hogy ö az Isten Fia.

Persze mi sem kellett több az ottani zsidóknak. Néhány nap elmúltával már meg is akarták ölni. Később pedig, amikor Anthiókiában hirdette az Igét, kiüldözték a határból. Ikóniában is ugyanaz lett a sorsa. Listrában meg is kövezték. '

Újra és újra jöttek a megpróbáltatások.

Pál azonban nem csüggedett el. Feltétlen bizonyossággal telve nem engedte magát befolyásolni azok által a megpróbáltatások által, hanem a fenti Ige értelmében buzgón folytatta munkáját.

El vagy talán csüggedve, kedves Olvasó? Pál nem csüggedett el. Mai Igénkben kihangsúlyozza, hogy mi az egész életnek a veleje. A külső emberünk — vagy az ó ember — természetesen kifárad és meggyengül. A benső ember, a lelki ember, azonban napról napra megujittatik. Isten az, Aki megújítja azt. Minden alázatos és imádkozó lélek megújítást nyer — Annak a kezétől, Akinek adatott minden hatalom, mennyen és földön.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, porba esve, megroskadva bár, de Tehozzád járulunk: új erőért, új kegyelemért. Jézusunkért, Amen.

— Van csodás erő — Jézus szent vériben. —

White E. Perry (Oklahoma)

MÁRCIUS 10, SZERDA.

— 12 —