Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-03-01 / 2. szám

Olvassuk: János 12:1-8.

"Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek.. (Efézus 2:19)

A jövevény és a zsellér talán nem jelent sokat a mai napokban. Hozzá vagyunk szokva a turistákhoz és az idegenforgalomhoz. Még azok becsesebbek is mint a helybeli szegényebb állampolgárok.

A Biblia papírravetésének az idejében azonban fordítva volt a helyzet. A jövevényeket és az idegeneket semmibe sem vették, különösen a római állampolgárok. Jogaik sem voltak. Csak annak voltak jogaik, a “jus romanus”, akik a római birodalom hivatalos polgárai voltak. Számos esetben súlyos összegekkel váltották meg azt a jogosultságot.

Az efézusi idézetünkben azonban Pál apostol kihangsúlyozza hogy Isten előtt ezek a kiváltságok teljesen megváltoznak. Hogyan jutott Pál és az efézusi hívő gyülekezet ehhez az új “állampolgársághoz?”

A tizenharmadik versben ezt olvassuk: “Most pedig a Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol valátok... az ö vére által... mert ö a mi békességünk... mert ö általa van menetelünk... az Atyőhoz.” Igen, bűnökben elveszve csak idegenekként tengettük életünket, mindenféle mennyei “előjog” nélkül. Nem volt jogosultságunk a mennyei kiváltságokra. Csak megérdemelt büntetésre. Jézusban azonban az Isten országának állampolgáraivá válunk — ingyen, kegyelemből, hit által.

IMÁDKOZZUNK: Milyen boldogság is, Édes Atyánk, hogy Te magadévá fogadtál bennünket Jézusban. Add, hogy áldott mennyei kiváltságainkkal mindig jobban éljünk, Amen.

— Jézushoz tartozom, minő boldogság! —

Manuel Blanche (Bermuda)

MÁRCIUS 11, CSÜTÖRTÖK.

— 13 —