Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Zsoltárok 33:1-12.

“Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, óh Felséges!” (Zsoltárok 92:1)

Egy üzletembernek kellemes meglepetésben volt része, mikor egyetemista fiától a következő levelet kapta: Kedves Édesapám!

Most nem azért írok, hogy pénzt kérjek, hanem, hogy megköszönjem azt a sok jót amivel az évek folyamán elhalmozott. Ügy érzem, hogy senkinek sincs jobb édesapja, mint nekem.

Szerető fia, Kristóf.

Nem tudom, hogy Isten nem unja-e meg, hogy mindig olyan imádságot halljon, amiben valamit kérünk. Nem lenne-e szép olyan imádsággal közeledni hozzá, amiben hálát adunk minden jóságáért? Isten szeret bennünket mindenképpen, de mennyire örülhet atyai szíve, mikor hálát adunk neki szeretetéért és a sok áldásért.

Ha valóban hálásak vagyunk a sok jóért, amivel Isten elhalmozott, azzal is kifejezhetjük hálánkat, hogy másokon próbálunk segíteni.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, taníts bennünket arra, hogy hálás szívvel tudjunk dicsérni és hogy hálánk kifejezéseként embertársainkon próbáljunk segíteni. A Jézus nevében. Amen.

Telfer B. Beatrice (Sarnia, Ontario, Canada)

SZERDA, FEBRUAR 11.

— 44 —