Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-01-01 / 1. szám

Olvassuk: II. Sámuel 22:26-34. “Isten az én erős kőváram, útamat biztonságba vezérli.” ([II. Sámuel) Az utat javították, s mint ilyenkor szokás egy egész útszakaszt lezártak felénk. A környék lakosságának új utat kellett keresni, ha a városba vásárolni, vagy va­sárnap a templomba akartak menni. A közúti forgal­mat útjelző táblákkal terelték a mellékutakra. Persze a sok kacskaringós kitérőn azok akik nem ismerték a vidéket gyakorta el is tévedtek. Az életben is sokszor találjuk magunkat ilyen út­záró barrikádokkal szemben. Egy-egy súlyos betegség, családi kellemetlenség, gyász, munka elvesztése, s más különféle problémák, mint megannyi útakadály áll elébünk és leterel az útról. Más lehetőségeket kell vá­lasztanunk, keresnünk, hogy valamiképp eljussunk cé­lunkhoz. Néha meg egyenesen úgy látszik, hogy nincs is más út. Es mégis van! Ha az Űrhoz fordulnk ta­nácsért, eligazításért, ö mindig megmutatja az új irányt, a még járható utat. Az Ür az egyedül biztos vezetőnk, nemcsak az örök élet felé, de a mindennapi életünkben is. IMÁDKOZZUNK: Ür Jézus Krisztus. Midőn éle­tünkben kitérőkkel, torlaszokkal találjuk szembe mcu­­gunkat, kérjük, hogy Te mutasd meg az igazi helyes irányt, merre forduljunk, hogy el ne tévedjünk. Egyet­len célunk a Te követésed. Irányíts azért, hogy a “Menny felé” haladjunk már ebben az életben. Ámen, — Ha egy út lezáratott, Isten megmutatja a má­sikat. — Harder P. Charles (Hackettstown, New Jersey) PÉNTEK, FEBRUÁR 6. — 39 —

Next

/
Thumbnails
Contents