Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Lukács 4:1-13. .. csak emberi kísértés, ami rajtatok esett; de hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísérteni mint elszenvedhetitek; sőt, a kísértéssel együtt a menekvést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.” (I. Kor. 10:13) Nincs olyan kísértés, mely képes lenne legyőzni, ha mi magunk nem engedelmeskedünk annak. Olyan kí­sértés sincs, melyet valaki más már meg ne tapasztalt volna. Nem vagyunk egyedül. Kísértésünk sem egye­dülálló. Nem is legyőzhetetlen. Isten megígérte, hogy az 0 kegyelme mindenre elégséges. Arra is, hogy kí­sértéseinken győzelmesen keresztülvezessen. Isten valami csodálatos “ellenállást” épített belénk, csak éppen használnunk is kellene. Pál aposol mai Igénkben arról a “vész-szelepről” szól amelyet hasz­nálnunk kell. Az imádság az a csodálatos eszköz. Az imádság az a különleges lelki erőforrás, melyet ha hasz­nálunk, a kísértésekben feltétlen megtart. A testvéri közösség a másik olyan eszköz, mely biztos segítsé­günk. Csak élnünk kell ezekkel és használnunk a lehe­tőségeket. IMÁDKOZZUNK: Olyan lelkiséget kérünk Urunk, mely mindig kész elfogadni (ízt a védelmet, mit Te ajánlasz és adsz is a Benned hívőnek a hűn kísérté­sei és támadásai idején. Az Ür Jézus nevében, az ő megtartó erejében bízva jövünk ma is Hozzád. Ámen. — Ha nem is kerülhetem mindig ki a kísértéseket, de Isten segítségével győzedelmeskedhetem rajtuk. — Joiner Don (Greenwood, South Carolina) SZOMBAT, FEBRUAR 7. — 40 —

Next

/
Thumbnails
Contents