Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-01-01 / 1. szám

KEDD, JANUÁR 27.

Olvassuk: Efézus 6:10-20.

“Ezért vegyétek magatokra az Isten minden fegyverét, hogy ellenállhassatok azon a gonosz napon és mindeneket jól elvégezve, megálljatok.” (Efézus 6:13)

A fent mára kiválasztott bibliai szövegben egészen észrevehetően az ige az a mondatrész amelyen a hangsúly van. Az ige mindig cselekvést jelent, amint a keresztyénség is cselekedetet jelent. Egyszer az egyik fiam, aki az iskolában a legaktívabb atléta, aki a gyakorlatozáson keresztül hozzászokott, hogy élete élénk, megfeszített mozgásból áll, csodálkozva állt és nézte vendégeimet, amint checkert játszottak. A sakktáblán a kétszínű gombokat tologatták, s hosszú, gondteljes szüneteket tartottak egy-egy mozdulat közben. “Miért nem csinálnak valamit, csak ülnek és azokat a kis vackokat tologatják szótlanul?” — kiáltott fel a gyerek végül is.

Pál az efézusiakhoz írott levelében többet tett “mint kis vackokat tologatott.” Határozottan hirdette azt a cselekvő magatartást, amelyet a hithez hű hallgatóinak követni kellett. Tudni valamit az az egyik oldala a dolognak, de cselekedeteinkben “magunkra venni Isten minden fegyverét” az megint más oldala az életnek. Gondoljuk csak meg “milyen igét választok az én életem £tlcipj

IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes Atyám, keltsd fel bennem a keresztyén cselekedetnek lángját. Biztass engem is, hogy ne elégedjem meg az átlagossal, de taníts, hogy a cselekedetek tüze vigyen előbbre a Krisztus útján. Annak nevében kérem, aki így tanított imádkozni: “Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben...” Ámen.

— A keresztyén élet nem ismeri a közömbösséget és az elernyedést! —

Shiwers E. Mártha (Knoxville, Iowa)

— 29 —