Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Máté 1:18-23.

“És az Ige testé lett és lakozott mi közöttünk.” (Ján. 1:14)

Valaki említette egyszer, hogy az ausztráliai Grainger Percy nevű zeneszerzőnek a fejében olyan melódiák is voltak, amelyeknek leírásához nincs megfelelő kotta rendszer. Ugyanígy lehet mondani, hogy Izráel énekeseinek is tele volt a szivük Istent dicsőítő énekekkel, amelyekben megpróbálták az emberek tudatába bevésni Isten fenségét.

Mint visszhangozták Judea hegyei Mikeás énekét “De te Efratának Bethleheme... belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelben...” Ézsaiás így folytatta a költeményt “Imé a szűz fogan méhében, és szül fiat.”

Sok idő telt el, míg ismét Malakiás szívéből tört fel a zsoltár “Imé, elküldöm az én követemet és megtisztítja előttem az útat.”

Hosszú évszázadokon keresztül énekelt Isten népe a Messiás utáni vágyáról. Egyszerre az égboltozat megremegett az angyalok karának hangjától “Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség, és az embereknek jóakarat.” íme a hatalmas záró akkordja az ö-testamentum befejezetlen szinfóniájának. Isten teljes tökéletességgel kifejezte magát és szeretetét.

IMÁDKOZZUNK: Uram Jézus, a Te csodálatos hatalmaddal úgy érintsd meg a szívem húrját, hogy az zengje annak a szeretetnek dalát, amellyel Te szeretsz engem. Ámen.

— Jövel Jézus! Jövel! —

Botrell Arthur (Daw Fark, South Australia)

SZERDA, JANUÁR 28.

— 30