Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-01-01 / 1. szám

Olvassuk: János 11:28-44.

“Jézus könnyezett. így szóltak azért a zsidók: íme menynyire szerette öt.” (János 11:35, 36)

Félve ébresztettem fel gyermekeimet a vasárnapi iskolába menetelre, mert nagyon szomorú hírt kellett mondanom nekik. Egyik barátjuknak tragikus autóbalesete volt és néhány órával ezelőtt meghalt.

Szívem mély megrendülése miatt féltem aznap reggel a vasárnapi iskolában tanítani, mert osztályomat korábban a meghalt fiú tanította. Márk 18 évének tartalmas, értékes élete mások számára is sokat jelentett.

Szomorú és megdöbbent állapotomban a bibliámban lapozva kerestem a vigasztalást, az eligazítást és feleletet. E két kis szóban találtam meg a nehéz kérdésre a választ: “Jézus könnyezett.”

Urunk példamutató mély érzését fejezte ki kedves barátja, Lázár iránt, amikor Mária és Mártha oda vezette, ahova testvérüket eltemették. Az a Jézus, aki előzőleg bánatát könnyekkel fejezte ki, — amely előttünk olyan természetes — örvendezett később, mert barátja, Lázár feltámadott.

így az én összetört szívem is elkezdett gyógyulni és megköszöntem Istennek, hogy felszabadultan könnyezhettem részvétből és szeretetből.

IMÁDKOZZUNK: Édesatyánk! Köszönjük Neked a könnyeket, amelyeket szabadon és szégyen nélkül önthetünk. Mikor össze van törve a szívünk, könnyeink mutatják azt, hogy hiszünk abban, hogy Te meg fogod gyógyítani. Köszönjük ezt Neked, Urunk! Amen.

— A bánatos időket Istenbe vetett hit által, az ő segítségével át-cserélhetjük a gyógyulás, a vigasztalás és a lelki növekedés idejével. —

Adams Lucy Neeley (Winchester, Tennessee)

HÉTFŐ, JANUÁR 12.

— 14 —