Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-01-01 / 1. szám

KEDD, JANUÁR 13.

Olvassuk: 123. Zsoltár

“Hozzád smelem szemeimet, oh Te egekben lakozd!”

(Zsolt. 123:1) .......

Egy hadifogoly sem fogja elfelejteni azt az időt, amikor Singapurban, a második világháború alatt az előző táborból áthelyezték őket egy olyan fogoly-táborba, amely teljesen el volt pusztítva, le volt rombolva. A jobb állapotban maradt romos barakokból kunyhókat állítottak össze. Sokat dolgoztunk és mindent elkövettünk azért, hogy minél nagyobb kényelemben legyünk. Istentiszteletek tartására semmi helyünk nem volt. És amint keresgéltem erre alkalmas helyet, megtaláltam egy baraképület betonalapját, amely egy völgyben volt, szép, magas fákkal körülvéve. Annak a környéknek három oldalára virágokat plántáltam. Durván kifaragott fákból csináltunk Urasztalát és padokat.

Istentiszteleteink ebben a völgyben levő templomban felejthetetlenek voltak. Ahogy pirkadt a hajnal, minden vasárnap reggel ott urvacsoráztunk. A szegény emberekből álló, kis létszámú gyülekezetünk tagjai tudatában voltak annak, hogy velünk van az Isten. Neki, aki magasan felettünk a mennyben trónol, nem tudtunk mást adni, csak magunkat, a szívünket. De nagyon boldogok voltunk, mert szüntelenül éreztük, hogy ö a Szentlélek által velünk van. Istentiszteleteink alatt Atyánknak szólítottuk, aki Jézus Krisztus által mindig megbocsátotta bűneinket.

IMÁDKOZZUNK: Drága Istenünk! Köszönjük Neked, hogyha akármerre is vagyunk, minden időben imádhatunk Téged. Add, hogy sohase hanyagoljuk el, amikor imádságunkban kitárhatjuk Előtted szívünket. Jézus Krisztus nevében kérünk. Ámen.

— Bármikor, akármerre is járunk, imádságunkban mindig megtaláljuk az Istent, aki soha sincs messze

tőlünk. __ Amstutz Hobart B. (Claremont, California)

— 15 —