Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Máté 5:1-12.

“Aki azért tudna jót cselekedni és nem cselekszik bűne az annak." (Jakab 4:14)

Mi emberek könnyen halogatjuk a dolgokat, még akkor is, ha érezzük, hogy ezt, vagy azt meg kellene tennünk. Sokszor beszélünk ilyenformán: “A szomszédomat elhagyta a férje, válnak. Tudom, hogy ezek nehéz napok neki, de nem avatkozom bele. Hadd nyugodjon le.”

“Az utcában lakik egy özvegy. Nagyon sajnálom, most halt meg a férje szívrohamban. Megpróbálom hamarosan meglátogatni.”

“Egy jó ismerősöm kórházba került, holnap, vagy azután megnézem.”

“A szomszédom valami dolgát szeretné elintézni, de nem hagyhatja két kis gyermekét. Majd megpróbálok egyszer segíteni rajta, elvállalni a gyerekeket pár órára.”

Majd egyszer, majd holnap, de nem most! Olyan könnyű mentséget találni a magunk számára. Jó szándék, az van bőven. Addig eljutunk, hogy beszélünk is róla. Istennél azonban csak a tényleges jócselekedet számít. Hajlandó vagy-e a jó gondolatot rögtön valóra is váltani? Engeded-e, hogy Isten használja a kezedet, lábadat, szádat, pénztárcádat? Vagy halogatsz, elfelejtesz és elmúlik az alkalom.

IMÁDKOZZUNK: Édes Atyám, indíts engem, hogy még ma felvegyem kicsinyeid, szegényeid gondját a Te szereteteddel, a Te nevedben. Jézus nevében kérlek. Ámen.

— Mikor másokkal jót teszek, Jézussal teszem azt— Catherine Dunlap (Port Lavaca, Texas)

ÁPRILIS 9, PENTEK.

42 —