Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Lukács 18:1-8.

“Jézus pedig példázatot mondott nekik arról, hogy mindenkor imédkozniok kell és nem szabad megrestülniök.” (Luk. 18:1)

Amikor tésztát sütünk, ruhát varrunk, vagy házat építünk, követjük a receptet, a mintát, vagy a tervet. De igen gyakran, amikor imádkozásról van szó, alig, vagy egyáltalán nem követünk mintát vagy tervet.

Valahogy úgy érezzük, hogy az erőteljes és termékeny imádság módja, amint azt a bibliában találjuk, nem lényeges az ismaéletünkben.

Pedig még Jézus tanítványai is az első évszázadban szükségesnek érezték azt, hogy az Ur által tanított ima mintát kövessék. Ha ők érezték ennek a szükségét, mennyivel inkább kell nekünk, az Ur huszadik századbeli tanítványainak éreznünk azt?

A biblia arra buzdít, hogy gyakran, buzgón és hittel imádkozzunk. Pál a thesszalonikai gyülekezetnek ezt írta: “Szüntelenül imádkozzatok.” Mai bibliai részünkben Jézus hangsúlyozza annak a fontosságát, hogy buzgón és hittel imádkozzunk.

Mennyire hűségesen követtük imádságainkban azt a mintát, amit a bibliában találunk?

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, taníts arra, hogy az imádkozást tisztelettel és felelősséggel kezeljük, saját életünk és a Te országod előmenetelére. Ámen.

— Az imádság fontosabb annál, semhogy a bibliában adott mintáját ne kövessük. —

Cook P. Richard (Chambersburg, Pennsylvania)

ÁPRILIS 10, SZOMBAT.

43 —