Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-01-01 / 1. szám

"A hit pedig a reménylett dolgok valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsid. 11:1)

Egy nagy szárazság idején az egyik keresztyén közösségből negyvenen összegyűltek, hogy esőért imádkozzanak. Többen közülük gazdálkodó emberek voltak, kiket különösen sújtott a szárazság. Milyen őszintén, milyen erős vággyal könyörögtek Istennek, hogy nyissa meg az egek csatornáit! S ahogy kiléptek a templomból valóban megeredt a zápor. De az is kiderült, hogy a negyvenből csak egynek volt olyan szilárd hite az imádság meghallgatásban, hogy esernyőt is hozzon magával!

Az imádság a legnagyobb kiaknázatlan kincsesbánya. Isten kínálja ezt a nagy lehetőséget. Milyen kiváltság, tisztesség, hogy mi a mindenek Urával, a hatalmas és végtelenül gazdag Teremtővel beszélgethetünk, Hozzá fordulhatunk. Mégis milyen ritkán ragadjuk meg ezt az alkalmat! S még mi zúgolódunk, hogy szűkölködő és örömtelen az életünk!

Az igazi imádság alapfeltétele azonban a hit. Tudnunk kell, hogy bár egy mérhetetlen nagy világot igazgat Isten, mégis ö olyan Atya, akinek nem mellékesek az emberi szív vágyai, panaszai. Viszont azt is tudnunk kell, hogy ez elé a mindenható Ur elé csak úgy járulhatunk, ha bűnbánat, igazi alázat és akaratunknak Isten akarata alá rendelése tölti be szívünket. Az ilyen imádság sosem hiábavaló.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, tölts el bennünket a Te jelenlétednek tudatával, s azzal a bizonyossággal, hogy Te hallod és számontartod a mi imáinkat. Ámen.

— Isten előtt semmi sem lehetetlen. —

Collins Marjorie (Framingham, Massachusetts)

SZOMBAT, FEBRUÁR 15

Olvassuk: Zsid. 11:1-10

— 49 —