Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-07-01 / 4. szám

Olvassuk: Jerémiás 1:4-8, János 1:9-11.

“Alakuljatok át a ti elmétek megújulásával, hogy megítélhessék mi az Istennek ... akarata." (Róma. 12:2)

Az egyik bibliafordítás az “Isten akaratá”-t “Isten tervé”-nek fordítja. Valóban Istennek van terve mindnyájunk számára egyénenként is. Ezt a tervet előre sohasem mondja meg nekünk, de pillanatról-pillanatra kibontakoztatja, ha bizalommal tartunk lépést Vele.

Számtalan kérdés tolakodik elő, ha ezt komolyan tudomásul vesszük. “Mi lenne, ha Isten fülembe súgná, mit vár tőlem ma?...” “Mi történik., ha terve olyan, amilyet én sohasem képzeltem volna el a magam számára? ...” “Mi lesz, ha ö többet vár tőlem, mint amire én magam képesnek tartom? ...” Es így tovább!

E kérdésekben nehány dolgot nem szabad elfelejtenünk. Az egyik az, hogy Isten joga a választás! S akiket ö kiválaszt, azokat fel is hatalmazza a szolgálatra: azaz hatalommal, erővel ruházza fel feladatuk elvégzésére. A másik lélekzetelállító tény, hogy ez a hatalom az ö Lelke: vagyis Isten olyan közel van az övéihez, mint a levegő, amit beszívunk. Mind a héber, mind a görög nyelvben a “lélek” szó a “lehelet”-tel van öszszefüggésben. A szolgálatra való felhatalmazás tehát nem kevesebb, mint együttlélekzés, életközösség az Istennel. Erted-é, éled-é ezt?

IMÁDKOZZUNK: “Isten élő Lelke jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal legyek egy már e földön lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel...” Ámen.

— En nem tehetem újjá az életem, de átadhatom Annak, aki ezt meg tudja és meg akarja tenni! —

Lorimer S. (Rockford, Illinois)

CSÜTÖRTÖK, JULIUS 10.

12 —