Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-07-01 / 4. szám

Olvassuk: Lukács 9:23-27.

"Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét minden nap és úgy kövessen engem.” (Luk. 9:23)

Keserű harc folyt a fajok között Palesztinában Jézus idejében. A zsidók gyűlölték a samáriaiakat és távol tartották magukat tőlünk. A fajokon belül is volt ellentét: az egyik osztály lenézte a másikat, melyet “földhözragadt”-nak tartott. Jézus azonban minden emberrel ugyanúgy bánt. ö barátja volt a bűnösöknek, akiktől a vallási vezetők elkülönítették magukat. O szeretett mindenkit; mint ugyanazon Atya gyermekeivel bánt velük és munkálkodott érdekükben.

Az ilyen magatartás nem megy kereszthordozás nélkül. A “testvériség” súlyos kereszt lehet ma is! Ezt tapasztaltam én. Körülbelül hatvan évvel ezelőtt, amikor az Ür szolgálatára szántam magam, «zinte elbirhatatlan tehernek láttam ezt. Az a kaszt-rendszer, amely az én hazámban dívott, magas és alacsony osztályra osztotta fel a lakosságot. Mivel én a magas osztályból származtam, nagy volt a kísértésem, hogy ne ajánljak fel széket azoknak a látogatóimnak, akik az alacsony osztályhoz tartoztak, hanem hagyjam őket a földön ülni... A “színesek” kérdése sok országban hasonló ehhez. Az Ur azonban az ő követőit mindenütt arra hívja, hogy vegyék fel keresztjüket mint ö tette.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, segíts megértenünk nagy szeretetedet, mellyel Te minden ember felé fordulsz, és adj erőt, hogy mindenkire úgy nézzünk, mint testvérünkre. Krisztus nevében kérjük. Amen.

— Testvéreim gondját érzem-é? Hordom-é? —

Mather Imre (Colombo, Sri Lanka)

PÉNTEK, JULIUS 11.

— 13 —