Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Cselekedetek 18:5-12

.. mert nekem sok népem van ..(Csel. 18:10)

Vendéglelkész látogatása alkalmával gyülekezetünkben beszámoló hangzott el az egyházi életről. Felvetődött a kérdés; kell-e félteni az egyház jövőjét, mikor fogynak a templomba járók? Kevesebb az ifjúság és csak néhány gyerek jön el a vasárnapi gyermekistentiszteletre. De vendégünk elmondta, hogy nem rég jött vissza egy más országba tartott eszperantó világkongresszusról, hol 600-an vettek részt különböző nemzetekből a közös ökumenikus istentiszteleten, melyen rajta kívül több római katolikus és protestáns lelkész is szolgált. A Lélek áramlását lehetett érezni, mikor a sok nyelvű, de mégis egy nyelvet megértő gyülekezet együtt énekelt és buzgón figyelte az igehirdetéseket.

Eléjük tárult a Heidelbergi Káté hitvallása: “Hiszem, hogy Isten Fia a világ kezdetétől fogva, annak végéig az egész emberi nemzetségből magának az örökéletre kiválasztott gyülekezetét gyűjt egybe, azt oltalmazza és megtartja.” így valósul meg a Megváltó imája: “hogy mindnyájan egyek legyenek.” Ebben az igében az a szeretet bontakozik ki, amely elűzi a félelmet! Tudnunk kell, hogy szerte a világon van népe Jézusnak.

Ha azok közé tartozunk, akik az írás szavai szerint “az új teremtésnek részesei, nem kell félnünk, ha emberi szemmel a világ különböző részén ma kicsiny is a

nyáj.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, Istenünk, Te nem a félelem lelkét adtak nekünk. Láttasd meg velünk a mai anyagias világbain is az isteni célt. Tégy késszé c Krisz*o erejével való szolgálatra. Ámen.

— Mi új eget és új földet várunk! —

Kálpay Albin (Magyarország)

PENTEK, JUNIUS 13.

— 46 —