Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Lukács 5:12-16

“(Jézus) félrevonula a pusztákba és imádkozék.” (Luk. 5:16)

Mindenki megfárad idővel a mindennapi élet terhei, feladatai között. Mégha olyannyira is szereti valaki munkáját, s annyira elégedett is, eljön egy pont, amikor felfrissülésre, felüdülésre vágyik. Ilyenkor menekülnek az emberek a természetbe, a szórakozásba, a társaságba. Nekünk keresztyéneknek azonban ebben is a mi Urunkra kell néznünk, öt választani példának.

Jézusnak is szüksége volt felfrissülésre, megújulásra. Az előző versekből kiderül, hogy óriási feladatok hárultak rá. Nagy tömegek keresték öt, betegek, akik Tőle várták a gyógyulást, bűnösök, tévelygők, akik az “örök életnek beszéde” után vágyakoztak. Jézus érezte, hogy csak úgy tudja a szükségeket kielégíteni, ha állandó kapcsolatban marad Azzal, aki öt elküldte. Csak úgy tud adni, ha ö maga kap az Atyától.

Tegyünk mi is így! Ha megfáradunk, ha üresnek, erőtlennek érezzük magunkat. Ne szórakozást, kikapcsolódást keressünk elsősorban, hanem az Ürral való közösséget. A szórakozás csak ideig-óráig felejteti el bajainkat, de megoldást nem ad. Ha pihenésünkből kizárjuk az Urat, ne várjuk, hogy munkánkban, problémáinkban mellénk álljon! Csendesedjünk el, kérjük az ö erejét, keressük akaratát, hogy aztán feladatainkat a Tőle kapott erővel újra felvehessük és hittel végezhessük!

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk! Tedd szivarokét igazam- vágyakozóvá a Veled való közösségre, s add, hogy abban leljünk megújulást, békességet, örömet. Amen.

— Lelki növekedést csak imádkozó élet hozhat. —

Flowers Paul R. (Marion, Indiana)

SZOMBAT, JtJNIUS 14.-47 —