Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Róma 8:26-30

“Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ó Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek.” (Róma 8:29)

Mikor feleségem és én misszionáriusok voltunk Formosa szigetén, Amerikából jött vendégeinknek megmutattuk Cheingmai városát. Elvittük őket az Ezüst Faluba — a városnak abba a negyedébe, ahol a helybeli ezüstművesek szorgalmasan dolgoztak műhelyeikben.

Megfigyeltük, miként véste egy művész utolsó díszítő vonásait egy csodaszép ezüst tálra. Nehéz volt elhinni, hogy egy csomó ezüst pénz elolvasztása után egy formátlan tömegből kezdte a tálat kiformálni és aztán türelmesen verte kalapácsával, amíg a mostani elegáns alakot elérte. Most pedig biztos, határozott ütésekkel egy tájképet vésett a ragyogó tálra. Mikor megállt pihenni, feleségem megkérdezte tőle, hogy hol van a mintája. Mosolyogva ezt felelte: “A szívemben van.”

Később az jutott eszembe, hogy Mesterünknek, Krisztusnak is a szívében van az a minta, amihez hasonlóvá akar minket formálni. Az élet eseményei és körülményei között szerető kézzel ö formálja életünket. Egy jól ismert ének új, mélyebb értelmet nyert számomra:

“Elő Istennek Lelke, szállj újra rám,

Formáld életemet, míg az Neked szolgál.”

IMÁDKOZZUNK: Uram, fogadd el életemet mint Neked tetsző áldozatot, és használd minden nap a Te dicsőségedre. Ámen.

— Engedtem-e Istennek, nogy formálja életemet?—

YousS'o A.T. (Newton, Connecticut)

CSÜTÖRTÖK, JÜNIUS 12.-45 -