Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-05-01 / 3. szám

Olvassuk: I. Péter 1:3-9 "Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja!" (I. Péter 1:3) Amikor egy lelkipásztor kicsiny fiacskája meghalt vérrákban, az édesapának rendíthetetlennek látszó hite úgy tűnt, mintha megingott volna. Valóban Istennek népe volt az egész lelkész-család. Éveket töltöttek el missziói szolgálatban és gyerme­keiket is az Urnák ajánlották fel. Miért tehette ezt Isten velük? A lelkészt fájdalma szinte teljesen letör­te és egyre kérdezte ismerőseit, hogy miért éppen vele kellett ez történjen? Miért éppen ő és az ő családja kellett elszenvedje ezt? Aztán az egyik öregebb lelkésztársa felkereste, rá­tette kezeit a vállára és megértő szeretettel a követ­kezőket mondta: “Ray, annyit mondhatok csak neked, tudom, hogy Isten is veled együtt szenved.” Ez a válasz valahogy helyrehozta az édesapa lelki egyensúlyát. Megérezte és megértette annak az igaz­ságát, hogy nem bábok vagyunk, hanem fájdalmunk és szenvedésünk az Űré is. Megértette azt, hogy Isten, ha meg is próbál s meg is sebez, de meg is gyógyít és fel is emel. Mintegy modern képet használva, el­vezet bennünket az elsősegélyhelyre, ahol a gyógyír balzsamát adja minékünk segedelmünkre. IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Urunk, Istenünk, hogy Te mindég ott vagy mellettünk, amikor ínsé­günkben szűkölködünk. Ámen. — Isten mindég együttérez és együttszenved ve­lünk. — Ganzéi Nancy (Wisconsin) Í1Ű-Í í •' v * VASARNAP, JÜNIUS 1. — 34 —

Next

/
Thumbnails
Contents