Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Máté 28:16-20

“És imé, veletek vagyok a világ végezetéig." (Máté 28:20)

Az úgynevezett új földrészek felfedezése előtti antik térképeken, azoknak rajzolói iszonyatos alakokat rajzoltak a térkép négy sarkára és odaírták: “itt vannak a sárkányok.” Mivel a tenger túlsó fele ismeretlen volt, az emberiség képzeletvilágában a rettegés vidéke volt az.

Mai térképeink már pontosan és helyesen tüntetik fel az országokat, folyókat, hegyeket s városokat, de az ismeretlen jövendő még mindég a félelem és rettegés vidéke sok embertársunk számára. Nem látják, hogy mit hoz a jövő és félnek, féltik önmaguk biztonságát, boldogságát és aggodalmaskodnak szeretteik jövője felől.

A keresztyénnek azonban nem kell aggodalmaskodnia. Nem tudjuk, hogy életünk zarándokútja pontosan mit is hoz a jövőben, de legyen az akár öröm vagy fájdalom, nyugodtan tekinthetünk előre bizalommal és reménységgel. Miénk a krisztusi Ígéret: “imé, én veletek vagyok a világ végezetéig.” Bármilyen idegen vizekre is téved életünk hajója, sohasem eshetünk ki Isten szeretetéből és gondviseléséből.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Édesatyánk, bocsásd meg nekünk, hogy sokszor az e földi biztonságérzetet előbbre valónak tartjuk, mint a fenntartás nélküli bizalmat Tebenned. Adj nékünk bátorságot, hogy mindenekben merjünk Krisztussal előremenni, bízva Őbenne, hogy ha vele járunk biztos és boldog hazaérkezésünk lesz Tenálad. Amen.

— Nem tudom, hogy a jövő mit tartogat, de öt, aki a jövőt kezében tartja ismerem, mint Gondviselő Atyámat. —

HÉTFŐ, JUNIUS 2.- 35 —

Orr J. M„ (Skócia)