Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-01-01 / 1. szám

“Gyermekeim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósáqgal!" (I. Ján. 3:18}

A három magas gyertya mögött egy zászló függött, amelyen három fekete és két fehér vászonból kivágott ember-alak állta körül a keresztet, s ez volt felírva:

EGYEK VAGYUNK A SZENTLÉLEK ÁLTÁL.

Az igehirdetö lelkipásztor koreai volt; az énekvezető hawaii, az orgonista kaukázusi. Az énekkarban mint egy virágcsokorban, díszlett a kínai, hawaii, japán, samuai, kaukázusi, koreai arc. A padban egy Tongából való férfi ült mellettem, mögöttem pedig három fiatal fiú a Fiji szigetekről. A szemközti pádból egy hawaii asszony állott fel és kérte, hogy énekeljük vele együtt: “Ne csüggedj lelkem!”

Tudtam, nem hazugság az írás a zászlón! Akik ott jelen voltak, valóban egyek voltak a Szentlélek által. S ez a csoda azóta is megismétlődik mindenütt, ahol az emberek engedik, hogy Isten Szentlelke újjáteremtse őket a Krisztusban, aki a keresztfa által eltörölte az ellenségeskedést és az ő szeretetét ajándékozta nekünk.

IMÁDKOZZUNK: Urunk! Segíts megértenünk, hogy mindazoknak, akik szeretnek Téged, kezet kell fogniok egymással, mert csak akkor válik teljessé a Krisztusban való szeretet áramköre. Az ő nevében kérünk, aki minden tanítványát így tanította imádkozni: “Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben... Ámen.”

— Isten szeretetét nem korlátozza faj vagy nemzetiség. —

Ross W. René (Kahuku, Hawaii)

HÉTFŐ, JANUAR 13

Olvassuk: I. János 4:18-21

— 16 —