Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-01-01 / 1. szám

“0 ami tőle telt, azt tévé: előre megkente az én testemet a temetésre." (Mérk 14:8)

A bethániai Mária nem cselekedett nagy dolgokat életében, de jött egy pillanat, egy csodálatosan szép mozzanat az egyszerű, szürke asszonynak hétköznapjaiban, mely kimagasló ünneppé magasztosult, úgyannyira, hogy az Ür szavai szerint az egész világon hirdetni fogják az ő emlékezetére. Mit tett Mária? Drága kenettel kente meg az Ur testét. Talán maga sem értette egészen tettének fájdalmas szép prófétai jelképességét, ö, a gyönge asszony nem vehette el az Orról a reá váró szenvedéseket, de megtette, ami tőle telt: Lelkének túláradó szeretetétől ösztönözve, megkente Mestere testét drága kenettel.

Sokunknak, világi mértékkel mérve jelentéktelen szerepe van ebben az életben. Az Ur Istennél azonban föl van jegyezve minden cselekedetünk, melyet az ö dicsőségére, és embertársaink javára tettünk, lelkünk teljes odaadásával, ahogy tőlünk tellett, akármilyen csekélynek látszik is az. Mária nem fordította meg a történelem kerekét, de megtette ami tőle tellett. Isten az odaadó szerető szívet nézi, nem a tett fontosságát.

IMÁDKOZZUNK: Istenem adj erőt, hogy megtehessem amit tőlem elvársz, a te országodért és felebarátaimért. Add a te Szent lelked, hogy mindig neked tetsző munkát végezzek, bármily egyszerű is legyen ez a munka. Ámen.

— Bármit teszel, az Urra irányítsd tekintetedet. —

Weber Susan (Atmore, Alabama)

PÉNTEK, JANUAR 10

Olvassuk: Márk 14:3-9

— 13 —