Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, JANUÁR 6.

Olvassuk: Zsoltárok 146; Filippi 3:12-16.

„Boldog, akinek segítsége a Jákob Istene, és reménysége van az Urban, az ó Istenében.” (Zsolt. 146:5)

Reménység nélkül nem élhetünk. A jobb jövő reménye éltet ma bennünket. Franki Viktor írta: „Senki sem tudja, hogy az élet még mit tartogat számára, vagy milyen nagyszerű óra várhat még reá.” Ez azt jelenti, hogy ne éljünk a múltat illetőleg hiábavaló sajnálkozásban, hanem tekintsünk előre várakozással.

Minap levelet kaptunk előző szomszédunktól, aki két családtagját vesztette el egy hónapon belül. Ezt írta: „Úgy hiszem, hogy több dologért kell hálásnak lennünk mintsem szomorkodj unk. így nem foglalkozom olyan dolgokkal, amik megtörténhettek volna. Gondolom megtanultam, sokáig időzvén kórházban, hogy csak a mát nézzem és ne gondoljunk túl sokat a 'holnapra; csak próbáljak tanulni belőle.”

A mi reménységünk nem abban rejlik, hogy mi történt a múltban; inkább hogy mit akar Isten tenni ma és a jövőben. Ez nemcsak azt foglalja magában, mit tett Isten, elküldvén Jézus Krisztust, de azt is, hogy ö általa mit csinál ma és mit fog tenni a jövőben.

IMÁDKOZZUNK: Istenem, szabadíts meg minket a kétségbeeséstől és adj nekünk kegyelmet és hálát, segítséget és reményt. Ámen.

— Ha megújulást és reményt akarunk találni, az Ürra kell tekintenünk. —

Fridy W. Wallace, egyházi tisztviselő South Carolina

— 8 —