Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-07-01 / 4. szám

Olvassuk: I. Korintus 13:4-10

“A szeretet soha el nem fogy" (I. Kor. 13:8)

Sste 9 óra lehetett, midőn hotelszobám telefonja váratlanul felcsengett. Ki kereshet itt? Honnan tudják, hogy itt vagyok? A konferencia rendezője csak az utolsó pillanatban változtatta meg elhelyezésemet, s egy másik hotelba küldött. Kíváncsian vettem fel a telefonhallgatót.

Boriska volt, kedves lelkésztársam felesége. Messziről hívott. “Csak szeretném átadni kedves Harry bácsinak az egész családunk szeretetteljes köszöntését “apák-napja” alkalmával.” — mondotta — “S még azt, hogy most boldogan köszöntjük. Mert tavaly épp’ apák napján kórházban volt, nem tudtuk meglátogatni, de mindannyian imádkoztunk a felgyógyulásáért. Isten meghallgatta imádságunkat. Jó, hogy már újra szolgálhat. Igaz, most sem találkozhatunk, de addig kerestük, amíg megtaláltuk, hogy Harry bácsival együtt köszönjük meg mindezt az Urnák.”

íme! A szeretet nem csak megemlékszik, de emlékezik Isten segítségére is. Mert könnyű, nagyon könynyű elfelejteni valamit, de az igazi szeretet emlékezni tud.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Atyánk azokat a barátokat, testvéreket akik megemlékeznek rólunk és imádkoznak érettünk. Segíts meg Urunk, hogy hálával emlékezzünk azokra akik szeretetük adták nekünk — különösen Jézus Krisztus irántunk kinyilvánított szeretetét. Ámen.

— Az igazi szeretet hálaadással emlékezik. —

Denman Harry, Birmingham, Alabama

VASÁRNAP, JÜLIUS 14.

— 16 —