Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-07-01 / 4. szám

Olvassuk: Ezékiel 17:22-24. Lukács 17:20, 21

“És megismeri a mező minden fája, hogy én az Úr tettem a magas fát alacsonnyá, az alacsony fát magassá, és megszárítottam a zöldelő fát és zölddé tettem az asszú fát.” (Ezékiel 17:24)

Steichen Edward évekig járta a világot, hogy a legérdekesebb, legszebb tájakat, természeti jelenségeket fényképezze. Aztán megbetegedett, s most szobája ablakából kertjének egyetlen fenyőfáját fényképezgeti minden évszakban és minden világításban.

Bizony, néha azt gondoljuk, ha bejárjuk a világot, s mindent felkutatunk, valahol megtaláljuk Isten valóságát. Azt hisszük, hogy majd eljutunk a tulajdon sorsunk, végzetünk felismerésére és előbb utóbb megfogjuk valahol a boldogság “kék madarát”. Pedig, ha mindezt ott nem találjuk meg, ahol vagyunk, akkor másutt is hiába keressük.

A kertünkben levő fát, bokrot, vagy a legkisebb fűszálat Isten tartja kezében és gondozza éppen úgy mint tulajdon életünket. Nem kell ahhoz a nagyvilágot bejárni, hogy Isten nagyságát és hatalmát felismerjük. Szívünk kicsiny ablakából kitekintve éppúgy megláthatjuk az Ur teremtő hatalmát, végtelen világát, isteni gondviselését.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, Istenünk, alázatosam arra kérünk, hogy a Te csodás létednek tükrében elsősorban önmagunkat lássuk meg úgy, ahogy Te a Krisztus áldozatával és szeretetével körülöleltél minket. Ámen.

— Istent megláthatom ITT és MOST, ha kész vagyok Reá nézni. —

Ugantes, Antwerpen, Begium

HÉTFŐ, JULIUS 15.

— 17 —