Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-07-01 / 4. szám

Olvassuk: Fillipi 2:5-11.

"Imé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak!" (Zsoltárok 133:1)

Miután az első hajósok elindultak a nagy, ismeretlen világba, hónapokig utaztak, míg végre partot értek. — Számukra végtelennek tűnt a világ, s nem is gondolhatták volna, hogy eljön az idő, amikor ez kicsinynek bizonyul.

A modern közlekedési eszközök, a fantasztikus, gyors hírszolgálat szinte lekicsinyítette a Földet. Mind ezek közel hozták egymáshoz a világrészeket; csak az a nagy bajunk, hogy nem vagyunk képesek közel hozni egymáshoz az emberiséget.

önző életmódunk, ostoba büszkeségünk megkötöznek az egységre törekvésben. Orvosaink, tudósaink képtelenek gyógyítani ezt a betegséget. Ennek a kórnak egyetlen orvosa Isten szeretete, mely nyilvánvaló lett Jézus Krisztusban, ö nélküle csak háborogni, békétlenkedni és értelmetlenkedni tudunk. Lyndon B. Johnson mondotta: “Egy olyan világban élünk, mely közönséges lett, ahelyett, hogy közösséggé vált volna.”

Nekünk keresztyéneknek minden szinre és nemre való teknitet nélkül testvért és Isten gyermekét kell látni a másik emberben, hogy élhessünk a Krisztus békességében.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, édes Atyánk fogd meg a kezünk, vezess, irányíts bennünket a Te Benned való egységben. Taníts meg egymást igazán szerelmi és értékelni. A Te Fiadért kérünk, könyörülj rajtunk. Ámen.

— ha közel vagy az Istenhez, közel vagy az emberekhez is. —

Pryse Dorothy, Cincinnati. Ohio

SZOMBAT, JULIUS 13.

— 15 —