Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-01-01 / 1. szám

SZERDA, JANUAR 16.

Olvassuk: Márk 6:35-44.

,,Ö pedig vette az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén hálát adott; és megtörte a kenyereket és odaadta tanítványainak, hogy szolgálják fel” ... (Márk 6:41)

Bolivia Santa Cruz nevű városában egy kerületi összejövetel után összegyűltünk a nagy sátorban úrvacsorát venni. A tömegben láttam egy tizenegy év körüli fiút, amint mezítláb előre ment a szent jegyekért. Ami azután történt azt soha sem felejtem el. Amikor a tálca a kis darabokra felvágott úrvacsorái kenyérrel elébe került, hirtelen egészen belemarkolt és mohón enni kezdte. Nagyon éhes lehetett. Ez a kenyér csak jelképes vacsorát jelentett számára. Nem tudott különbséget tenni az Urasztala és a táplálkozás között; hiszen a szent jegyek lelkünket táplálják, az egyszerűen magunkhoz vett kenyér pedig testünket táplálja. Mi sem emlékezhetünk az Elet Kenyeréről anélkül, hogy meg ne osztanánk másokkal a kenyeret, ami testünk táplálására adatott.

IMÁDKOZZUNK: 0 Uram, Te vagy az Elet Kenyere, aki akiszálltál a mennyből a földre, hogy életünk lehessen. Segíts minket, hogy megtörhessük kenyerünket feltekintve és Neked hálát adva, de azután körültekintve és másoknak is kenyeret adva, hogy öle is táplálékhoz juthassanak. Ámen.

— Hálát adni és megosztani azt, amit Isten adott, azonos részei az istentiszteletnek. —

Arias Mortimer, püspök, Bolivia

— 18 —