Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-05-01 / 3. szám

“Bátorítsátok a félelmes szívüeket ..(I. Thess. 5:14)

Ha van fontos keresztyén szolgálat, az egymás bátorítsa. Mi magunk is milyen hálásak vagyunk s menynyire felemelőleg hat ránk, ha valaki csüggedtségünkben mellénk áll és megbátorít. S méghozzá hitbelileg.

Ki ne ismerné közöttünk a letörtségnek, elcsúggedtségnek a szomorú pillanatait? A mai napok feszültségeinek elkerülhetetlen következménye ez. Ismerjük a gépkocsikban az üzemanyagnak, a benzinnek kis mértékmutatóját. Különösen hosszú utakon, vagy éjszaka félelmetes, amikor hirtelen észrevesszük, hogy csaknem az “üres” jelzésen áll már. Sok ember hitbeli állapotának és tartalékjainak a mutatója is már régóta csaknem nullán áll. Hiába teszünk úgy, mintha ez nem lenne fontos. Hiába próbáljuk erőltetett jókedvvel, vagy valamiféle “kikapcsolódással” ezt orvosolni. Lassanként iszonyú teherként nehezedik ránk.

Szabad tehát hálásnak lennünk, amikor Pál nyomatékosan kéri tőlünk, hogy bátorítsuk a kislelküeket. Persze ez ne úgy történjék, ahogy a világ fiai teszik: “Csak fel a fejjel, bátran.” Ez igen olcsó dolog lenne. Es csupán arra biztatnánk a bátortalanokat és kishitűeket, hogy saját erejükre támaszkodjanak. Nem ez kell! Hanem az, hogy Jézus él! S hogy Szentlelke által szakadatlanul munkában van. Ezért bízhatunk benne és bízhatjuk Őreá életünket. Csak így szabad a kishitűeket bátorítanunk.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Neked Ur Jézus, hogy nem saját lelJderönkből kell bátorságot merítenünk, hanem a Veled való kapcsolatból. Ámen.

— El tudod-e egy-egy nap végén mondani: tudom, cinek hittem? —

PÉNTEK, MÁJUS 24

Olvassuk: I. Thess. 5:12-22

— 26 —

Gerhard B., Németország