Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-05-01 / 3. szám

Olvassuk: soltárok 41:1-3; II. Korinthus 8:8-15

„Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek.” (II. Kor. 8:9)

Charu Chowdhury minden egyes nap tizenöt percet tölt azzal, hogy egy maroknyi nyers gyapotot szálba fonjon. Ebből a szálból szövik a khadi nevű kéziszőttest.

Ö ezt a munkát így magyarázza: “Ez része a napi imádságomnak s addig nem veszek ételt magamhoz, amíg ezzel a fonással el nem készülök.”

Ezzel a gyakorlattal megemlékezik minden reggel a legszegényebbekről, és mindenekelőtt azokról a falusi asszonyokról, akik egy egész napig fonnak hét cent keresetért; ez éppen elég arra a minimális táplálékra, melyre szükségük van, hogy éhen ne haljanak.

Charu, egy tanítvány, akit Ghandi Bangladesh Noakhali kerületébe küldött tevékenykedni; ötven éve fejleszti a háziipart ezen a vidéken, hogy a szegényeket éelelmük megkeresésére képessé tegye. Az ő reformakciója tette lehetővé, hogy a szegények nagyobb részt kapjanak munkájuk hozamából. Tanaiért börtönt viselt kilenc esztendeig, jogerős tárgyalás és ítélet nélkül. Ezidő alatt erejét imáival táplálta és a munkával, melyet kezei napi áhítatossága alatt produkáltak.

IMÁDKOZZUNK: Könyörgünk együttérzésért Uram, hogy segíteni tudjunk azokon, akiket Te segíteni óhajtasz. Engedd, hogy úgy használjuk lelki és testi erőforrásainkat, ahogy Te kívánod. Fogadj el munkatársnak. Ámen.

— Az imádkozás kezünket is munkára sarkalja. —

Shelly Maynard, Bangladesh

KEDD, MÁJUS 21

23 —