Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-05-01 / 3. szám

„Bizony mondom néktek; aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.” (Lukács 18:17) Egy kisfiú így köszöntöttet iskolából hazatérő édes­anyját egy nap: “Anyu, ma Jézustól érkezett egy le­vél.” Azzal édesanyja kezébe adta a napi postával érkezett egyházi értesítőt. Az élet legnagyobb és legmélyebb igazságai néha gyermekek ajkán hangzanak el. A négy éves kis Pali szavai azonban nem légbőlkapottak voltak. Az ő éle­tében nagy és fontos élmény volt az, hogy vasárnapi iskolába és istentiszteletre járt édesapjával, édesany­jával meg testvéreivel együtt. Átélte és megtapasztal­ta, mit jelent az, mikor szülők, tanítók és lelkészek hűségesen tanítják gyermekeiket Isten félelmére és Krisztus szeretetére. A kis Pali úgy érezte, hogy az egyházi értesítő egy levél Jézustól. Számára Jézus élő valóság volt. Szavai egyszerű gyermeki hitét fejezték ki Krisztusban és az egyházban. “Az ilyeneké a mennyeknek országa” — mondta Krisztus. Ez a hit nyílt, őszinte és bizako­dó. Örömmel, reménységgel és szeretettel teljes. “Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.” IMÁDKOZZUNK: Urunk, adj nekünk is egyszerű gyermeki hitet, hogy üzenetedet megértsük és annak naponta engedelmeskedni tudjunk. Ámen. — A mi életünk tükrözi-e Krisztusba vetett gyer­meki hitünket? — Alsbrook W. Aubrey, Georgia VASÁRNAP, MÁJUS 12 Olvassuk: Lukács: 18:-9-17 — 14 —

Next

/
Thumbnails
Contents