Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-05-01 / 3. szám

„Csendeskedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten.” (Zsoltárok 46:11)

Legalább tizenöt percbe kerül, hogy elmém és lelkem el tudjon csendesedni. Azután több percbe kerül az, hogy elgondolkozzam Isten nagy hatalmán, szeretetén és gondviselő kegyelmén. Tehát elcsendesedni és tudatosan Istenre gondolni nagyon komoly és nehéz elmegyakorlat. Csak fegyelmezett ember tudja megtenni. Meg kell parancsolni agyunknak, hogy minden földi gondolatot kapcsoljon ki. Be kell hunynunk szemünket, hogy a körülöttünk lévő dolgok ne vonják el figyelmünket. Mindezt megtenni olyan napon, amikor sok munkánk van, lehetetlennek látszik. De amikor sikerül igen nagy öröm és békesség a jutalmunk.

Csak akkor válhat tudatossá számunkra az, hogy Isten mindenek Ura, ha testünk, lelkünk és szívünk mind elcsendesednek. Akkor rájövünk arra, hogy bármit is teszünk az élet forgatagában az nem fogja Isten örökkévaló tervét megváltoztatni.

Ezek az élmények olyanok, mintha az Isten szerető és védelmező karjaiban lennénk. Jóságával körülvesz bennünket, és biztosak lehetünk a felől, hogy ö mindig velünk van. Az elcsendesedés és róla való elmélkedés közben tud Isten igazán behatolni szívünkbe.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, add, hogy most is el tudjak csendesedni a Te jelenlétedben. Hogy semmi és senki el ne válasszon Tőled. Kívánok hozzád szólni iés rád hallgatni. Ámen.

— Elröppenő gondolatoknál sokkal többet ér az Istennel való komoly közösség. —

Tew Kink Marzee, Alabama

HÉTFŐ, MÁJUS 13

Olvassuk: Zsoltárok 63-1-7

— 15 —