Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Ap. Csel. 10:30-35.

„Péter pedig megnyitván száját, mondta: Bizonnyal látom, hogy nem személyválogató Isten, hanem minden nemzetben kedves Ó előtte, aki Öt féli és igazságot cselekszik.” (Ap. Csel. 10:34-35)

Manapság hajlandó az ember azt gondolni, hogy az előítéletek, zavarok, nyugtalanságok olyan dolgok, amik csak a jelent és egy pár elmúlt évtizedet jellemeznek. Pedig nem. Az előítélet, személyválogatás olyan régi, m;nt maga a Biblia. Még Péter apostolban is volt ilyesféle magatartás, bár neki olyan hite volt, amire egyházat lehetett építeni.

Mert zsidó hagyományokat örökölt, Péternek nehéz volt elfogadni, hogy a görögök, macedóniaiak, rómaiak is részesei lehetnek a Megváltó szeretetének és irgalmának. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, Isten adott Péternek, a zsidónak, akinek a zsidó törvények megtiltották, hogy bizonyos állatokat megegyen, egy látomást, amelyben azt parancsolta neki, hogy változtasson nézetén saját néoe hagyományait és más népekkel való viszonyát illetőleg.

A Szentírás szerint Péter megértette Isten üzenetét és (szabadon fordítva) ezt mondta: “Tudom már és ez igaz, hogv Isten minden embert egyformán kezel. Nem számít, hogy milyen fajhoz, néphez tartozik, csak félje öt és cselekedje, ami kedves ö előtte.”

Testvérem! Jól teszed, ha Isten előtt megvizsgálod magadat: csakugyan nincs tebenned semmi káros, népi, felekezetbeli, vagy egyéni, előítélet és válogatás?

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, segíts minket a Lélek által, hogy testvérünknek fogadjuk mindazokat, kiket Te gyermekeidül fogadtál. Á Jézus nevében kérünk. Ámen.

— Az emberekhez való helyes viszonyuláshoz imádság által vezet el az Isten. —

Klein L. Sylvia, Pennsylvania

CSÜTÖRTÖK, MÁJUS 9.