Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-03-01 / 2. szám

SZOMBAT. ÁPRILIS 27 Olvassuk: 2. Kor. 1:3-7

„A mi Urunk Krisztus nevében adi hálát minden nap mindenért Istennek, a mi mennyei Édesatyánknak" (Efézus 5:20)

Ez az Ige igen meggondolkoztató. Az élet tele van örömökkel, de csalódásokkal is. Amennyire könnyű a jó dolgokért hálát adnunk, annyira nehéz és nagy lelki alázatosságra és fegyelmezettségre van szükségünk megköszönni valamit Istennek, amit a legszívesebben elkerültünk volna.

Corrie ten Boom, a holland ellenállási mozgalom tagja, a börtönből való kiszabadulása után könyvet írt ottani élményeiről ..Rejtekhely” címen. Ebben elmondja, hogy testvérével Betsievel és még néhány női fogollyal sikerült néha elbújniok egy juhakolban, hogy imádkozzanak.

Az akol ugyan tele volt bolhákkal, de ők lassan megszokták csípéseiket és nem törődtek velük. Egyszer testvérének az az ötlete támadt, hogy ha mindenért hálát kell adni, akkor adjanak hálát a bolhákért is. Először meghökkentek az ötleten, végül, ha kevés meggyőződéssel is, de hálát adtak a bolhákért. Az őrök eleinte elég hamar kizavarták őket onnan, de hamarosan azt kezdték észrevenni, hogy mind ritkábban jöttek oda utánuk. Kiderült, hogy nem birták ki a rájuk ugráló bolhákat. Végül is nyugodtan tudtak ott eltölteni imádságban egy-egy félórát.

IMÁDKOZZUNK: Urunk Istenünk, sokszor nem értjük, hogy miért kell az életünkben annyi maró fájdalomnak, kudarcnak, csalódásnak lenni. De köszönjük, hogy Te tudod, mi válik javunkra és sokszor fájdalom árán is visszatartasz bennünket a szakadékbarohanástól. Hálát adunk Neked azért, hogy a csalódásokkal Magad felé mutatsz, Akiben soha sem csalódhatunk. Ámen.

— A hála Istenben való hitünk kifejezése. — zése. — Janson P. Florence, Virginia

— 60 —