Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-03-01 / 2. szám

Olvassuk: 2. Kor. 12:7-10 HÉTFŐ, ÁPRILIS 22 ......amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős" (2. Kor. 12:10) Wyndham Lee, mint fiatal édesanya, odahaza lebu­kott a hátsó lépcsrn és lábát törte. Ágyhoz kötve írt egy történetet kis gyermekek számára. Ez volt az első ilyen műve, amit hamarosan kétszáz más történet, ösz­­szesen vagy negyven kötet követett. Életművének kez­dete fájdalomból és gyötrelemből eredt. Milyen gyakran erőt vesz rajtunk az elcsüggedés, a letörtség és a különféle viszontagságok. Ilyenkor csak­nem lehetetlen meglátnunk valamiféle reménysugárt, biztató jelt s felismernünk a jó alkalmat. Ezért van szükségünk arra az erőre, amit Krisztus kínál. Ilyen­kor tudunk dicsekedni „háborúságainkkal is, mivel tudjuk, hogy a háborúság állhatatosságot szül, az áll­hatatosság pedig próbatételt; a próbatétel pedig re­ménységet” (Róma 5:3-4) Isten valamiféle céllel erősítget minket. Alkalmat akar adni, hogy valami lényegest elvégezzünk és mé­lyebb, tisztább felismerésekre jussunk másokkal kap­csolatban. Ezzel a szilárd meggyőződéssel mehetünk tovább, ör­vendezve és bízva mert tudjuk, hogy az Ur velünk van mindenben. IMÁDKOZZUNK: Uram, szeretném a mai napomat úgy tekinteni, mint valami páratlan ajándékot és le­hetőséget arra, hogy valamit országodért tegyek. Fiad nevében kérem ezt most Tőled. Ámen. — isten, amikor ezt a mai napot néked adja, a leg­jobbat várja tőled. — Sweet M. Ruth, Missouri — 55 —

Next

/
Thumbnails
Contents