Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Józsué 4:1-7; Máté 28:1-10 „Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól félelemmel, és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak.“ (Máté 28:8) Ahogy a karácsony, épúgy a husvét is úgy tele lehet rohanással, hogy elvész számunkra minden csodája. Az ünnepi kártyák, ajándékok és csecsebecsék, a nyu­szik ,a piros tojások, meg az ünnep maga is eltakar­hatja Istennek az embervilágért végzett munkája lé­nyegét. Ama törekvésünk közben, hogy családtagjainknak alkalmat készítsünk, el ne felejtsük ennek az ünnep­körnek az igazi jelentését. Sokan haltak meg érdemes ügyekért és méltó megbecsüléssel emlékezünk róluk. Jézus azonban nemcsak meghalt értünk, hanem fel is támadott a mi megtartásunkra. Az ősi Izráel megörökítette Istennek rajta megmu­tatott csodás dolgát, azzal hogy beszéltek arról gyer­mekeiknek és feleltek azoknak e kérdésére: „Mire va­lók néktek ezek a kövek?” (Jós. 4:6). Tizenkét kő hirdette a Jordán folyón való átkelést és a belépést az ígéret földére. Egy kő, egy sírbejáratról elgördült kő tesz bizonyságot arról, hogy Krisztus sírja meg­nyílt és ö feltámadt isteni erővel, hogy bennünket is dicsőségre vezessen. IMÁDKOZZUNK: Urunk, e napokban megemlékez­tünk halálodról a kereszten, s ami még több, megemlé­keztünk arról, hogy Te feltámadtál! Add nekünk az élet ama teljességéi Szentlelked által, hogy mi is a Te diád almod részesei lehetünk. Ámen. — Krisztus feltámadt; magasztaljuk az Urat! — Coull Madaline Anglia SZERDA, ÁPRILIS 3 — 36 —

Next

/
Thumbnails
Contents