Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-03-01 / 2. szám

„Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem".

(Zsolt. 121:1)

A Baptista Szövetség főtitkára, dr. Tibbets ír valahol egy érdekes és lelkesítő ifjúsági szemináriumról, melyet ő tartott. A beszélgetések főtémája az imádság volt. Megtárgyalták az fmádság különböző módjait, kifejezéseit és azt, hogy hogyan is Íveli megírni egy imádságot.

Valaki azt javasolta, hogy mindjárt írjon is ki-ki egy imádságot papírlapra. Végül minden egyes résztvevő, — ifjak és lányok — beadta a maga személyes, egyéni imádságát. Amint várható volt, a legkülönfélébb imádságok gyűltek össze, igen sok témát és problémát érintve.

Dr. Tibbet, átnézve az ifjak imádságait, legeredetibbnek és igen mély értelműnek azt az imát találta, mely egyetlen egy szóból állt: „Segíts!” A mélységből kiáltó lélek sikoltásszerű könyörgése ez. S ha még Jézus nevét is hozzátesszük, mindenre elégséges. „Jézus, segíts!”. Bach János Sebestyénnek, a világ egyik leganagyobb zeneszerzőjének ránkmaradt kéziratain ez a két betű áll mindig az első oldal tetején: J.J. ami két latin szó kezdőbetűje, ezzel az értelemmel: „Jézus segíts!”

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, szeretnénk megtanulni, hogyan folyamodjunk Hozzád segítségért Neked ajánlott imádságainkban. Jézitsért kérünk, aki gyakran fordult Hozzád s erre tanította Övéit is. Ámen.

— Isten segítsége nem automatikusan érkezik hozzánk. Kérnünk kell! —

Kempton F. Laurence, Connecticut

CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 4

Olvassuk: Zsolt. 121

— 37 —