Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Zsoltárok 46; Lukács 9:23-27.

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.” (Zsoltárok 46:2)

Nemrég tett európai látogatásom idején módomban volt megismerni néhány országban az egyházi élet döntő jelentőségét. Egy középiskolás lánnyal folytatott beszélgetésem van az eszemben. A jövőjéről tárgyaltunk.

Egyik legfontosabb törekvése volt, hogy felvegyék az állami ellenőrzés alatt álló egyetemre. Amikor megkérdeztem, hogy milyen esélyei vannak a felvételére, pillanatnyi szünet után kijelentette, hogy nem jók az esélyei. Tudván, hogy milyen tehetséges, tovább kérdezősködtem, hogy miért vannak ilyen kétségei. Válasza megdöbbentett.

Az a leány tagja volt az egyháznak. Ez valószínű elég okot szolgáltatott arra, hogy elutasítsák felvételi kérelmét. Mivel az állam az egyházat gyengíteni akarja, az egyház tagjai szenvednek. Ez a leány hajlandó volt megfizetni az árat meggyőződéséért.

Mikor elváltunk, összehasonlítást tettem magamban: számomra az egyházban végzett tevékenységem semmi olyan hátrányt nem okoz, mint ennek a leánynak — és a hozzá hasonlóknak — akik hajlandók is azt elviselni.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, adj erőt és bátorságot hogy hitünkért mindent kárbaveszni hagyjunk és Krisztus megnyerését tartsuk mindennél drágábbnak. Az Ő nevéért kérünk hallgass meg. Ámen.

— Vájjon nem jelentene-e többet az egyház számunkra, ha nagyobb árat kellene fizetnünk érte? —

Fowler L. Frank, Washington

HÉTFŐ, MÁRCIUS 12.

— 14 —